FCI fajtacsoport: IX. - társasági kutya

Amikor még babaszőre van olyan mintha az ember egy plüssfigurát simogatna, Később szőre kb. 10 cm-es dugóhuzószerűen göndörré válik.

Festmények tanulsága szerint  nem hiányozhatott egyetlen francia és olasz arisztokrata család udvarából sem.

Akik a fajtát az uszkárral rokonítják, a Barbet-től vagy valamilyen más vízi spánieltől származtatják. A Barbet és a Caniche (uszkár) szavakból jöhetett létre a Brabichon elnevezés, melyből az előtag elkopott, és maradt a Bichon megjelölés.

Korábban a Bichon négy változatát különböztették meg: máltai, Bichon, bolognai Bichon, havannai Bichon és teneriffe-i Bichon.

Az 1300-as években olasz hajósok  magukkal vitték Itáliába, ahol a kutyusok az olasz nemesek kedvenceivé váltak.  A Teneriffe vagy Bichon Franciaországban I. Ferenc uralkodása alatt jelent meg (1515–1547).

Bichon fajtaazonos tenyésztése Franciaországban indult, mikor az első világháború után négy Bichon-rajongó megkezdte a fajta kontrollált tenyésztését, a tenyészvonalak kialakítását. 1933. március 5-én megszületett a hivatalos fajtaleírás. Ekkor a fajtát még két néven ismerték: Teneriffe és Bichon. Az FCI akkori elnöke, Madame Nizet de Leemans úgy döntött, hogy a kutya jellegzetes megjelenésére vonatkozó nevet keres, ez lett a „Bichon Frise”. A Frise szó a kutya puha, göndör szőrére utal. 1934. október 18-án a Bichon frise-t felvették a Francia Kennel Klub törzskönyvébe, és az FCI is elismerte, mint francia-belga fajtát.

Az Egyesült Államokba 1956-ban érkeztek az első Bichonok. 

A Bichon frise súlya 5–7 kg, marmagassága 25–30 cm. Ha valamilyen súlyos betegség nem sújtja, 12–15 évig is elélhet.